A KARATE

Bodhidarma (japán nevén Daruma), egy indiai szerzetes 520 körül vándorlásai során eljutott Kínába. Az ő nevéhez fűződik egy olyan, eleinte csak tizenegynéhány mozdulatból álló, testedzési és önvédelmi rendszer kidolgozása, mely egyszerre szolgálta a szerzetesek egészségének megőrzését, ugyanakkor segítette őket a hosszú vándorútjaikon ért gyakori rablótámadások ellen megvédeni magukat. Hosszú évek során az egykor Bodhidarma által alapított kolostor szerzetesei rettenthetetlen harcosok hírébe kerültek.

Az ekkora már több mint száz technikával rendelkező harci rendszer következő állomása Okinawa szigete volt. A Kínából származó harcművészet, a helyi küzdőmodorokkal összeolvadva önálló fejlődésnek indult. A pusztakezes küzdelmi módszerek tökéletesítését kényszer szülte, ugyanis a sziget az évszázadok során többször "gazdát" váltott, az éppen aktuális uralkodónak, pedig mindig fontos volt, hogy a helyiek számára - az esetleges ellenállást megelőzendő - megtiltsa a fegyverviselést.

Az 1300-as évek közepén a király rendeletben tiltotta meg polgári személyek számára a fegyverviselést. Az 1600-as évek elején a szigetet japán katonaság szállta meg, és a fegyverviselést ezután minden okinawai számára megtiltották. A sziget lakosai számára a fosztogatók megfékezése érdekében létszükséggé vált egy fegyvertelen önvédelmi módszer kidolgozása Az ellenálláshoz a japánokkal szemben köznapi eszközöket kezdtek alkalmazni, és így alakult ki a sajátos okinawai fegyverhasználat, amely a pusztakezes küzdelem művészetének része lett.

Japán fokozatosan bekebelezte a szigetet, és a konszolidációval a harci művészetek gyakorlását is engedélyezte. Az Okinawa-te elnevezést felváltotta a karate-jutsu elnevezés, itt a kara-jutsu a kínai kéz művészeté"-t jelentette. Később a kara" szót más jellel írták le, ami az azonos ejtés ellenére üreset jelentett. A japánok nem akartak kínai emlékeket harci művészetükben, amit saját kultúrájukba kezdtek beolvasztani. Eredeti neve "Tang ökle", vagy a "kínai kéz" volt. A japán nemzeti öntudat nem hagyhatta ennyiben a dolgot és a hasonló hangzású, de más írásmódú, így más jelentésű "üres kezet" választották az újonnan elismert küzdősport nevének, az okinawai mesterek nem kis felháborodására.

Mindazonáltal a karate világhódítása azzal kezdődött, hogy egyenlő rangra emelkedett az ősi japán küzdősportokkal, ezzel komoly elismerésre szert téve. Természetesen az "átnevezés" semmit nem von le a japán mesterek áldozatos munkájának értékéből, hiszen a karate akkor is, most is egy folyamatos fejlődésen, megújuláson megy keresztül, ami ezeknek a mestereknek az érdeme. Az egykoron az ellenfél harcképtelenné tételére kifejlesztett ősi módszer folyamatosan alakult és ma is egyre változik. Igaz harcművészetként egyszerre táplálkozik a múltból, ugyanakkor folyamatosan megújul.

IRÁNYZATOK, STÍLUSOK

(Az alábbi leírás az általunk gyakorolt karate stílus, a Hayashi-ha Shito-ryu t örténelmi előzményeire és a stílus kialakulásában jelentős szereppel bíró mesterek életére és munkásságára fekteti a hangsúlyt.)
Okinawán a karaténak három jelentős irányzata volt, melyek különböző megyékben, tartományokban alakultak ki: a shuri, a naha és a tomari. Ezek az irányzatok egy-egy helység, illetve város nevébol alakultak ki. A shuri elso híres nagymesterei Sakugawa és tanítványa Matsumura Sokon voltak, Matsumuráról számos legenda terjeng.

Matsumura tanítványa, Anko Itosu (1830? - 1915) mestere volt Kenwa Mabuninak és Gichin Funakoshinak (1868? - 1957, a shotokan stílus megalapítója Japánban). Az 1800-as évek végéig csupán az a karate irányzat létezett Okinawán, amit Sakugawa, majd tanítványa, Matsumura oktatott.

A másik karateirányzat megalapítása, amelynek központja Naha város lett, Higaonna Kanryo (1845-1915) nevéhez fuzodik. Tanítványai közül a leghíresebb Chojun Miyagi (1887-1953) volt, aki rendszerezte mestere tanításait, és kiegészítette a Kínában töltött évei során elsajátított légzés- és lelkigyakorlatokkal és más kínai küzdelmi elemekkel. Az új módszert gojunak nevezete, a kemény (go) és a lágy (ju) szavak összevonásából.

KENWA MABUNI (1889-1952), Anko Itosutól és Higaonna Kanryótól is tanult. Egyesítette a dinamikus, gyors, hosszú mozgássorozatokat és a stabil, körkö rös, rövid, eros mozgásrendszert, és megalapította saját stílusát, melyre jellemző, hogy a hagyományok tiszteletben tartásával alapvetően kétféle mozgásrendszer található meg benne, különösen a katákban. A shito-ryu számos katája közül, a legtöbb a mai shotokan és a goju-ryu stílusokban tanított katákkal megfeleltethető. (A shito ryus katák a katák elnevezésében is inkább az okinawai hagyományokat követik.)Iskolái végeztével és a katonai szolgálat letöltése után Mabuni a rendőrséghez állt, ahol lehetősége nyílt arra, hogy harcművészetét tovább fejlessze. Magas rangú rendőrtisztként lehetősége volt sokat utazni, így - a shuri és naha technikákon - kívül egyéb harci iskolákat is alaposan tanulmányozott. Az általa oktatott és gyakorolt stílus a különböző okinawai harcmodoroknak így szinte valamennyi elemét hordozta magában.

Fontos momentum a karate Japánban történő elterjesztésében, hogy Funakoshi Gichin 1922-ben Japánba költözött. Tevékenységének központja Tokyo és környéke lett. Az általa tanított stílus, shotokan néven vált világszerte ismertté.

Középen: Kenwa Mabuni, a kép jobboldalán Funakochi Gichin

MESTEREINK

Mabuni híres tanítványai közé tartozott Teruo Hayashi. Hayashi nagymester 1924-ben a Honshu szigetén lévő Nara városában (Japán régi fovárosa) született. 14 évesen judoval kezdett foglalkozni, amibol 3. dan fokozatot szerzett. 25 évesen, a háború után kezdett Goju-ryu karatét tanulni Seiko Higa mestertol (Seiko Higa, Chojun Miyagi és Kanryo Higaonna mesterek tanítványa volt). Karatetudását egész életében egyik mesterétől, Kenwa Mabunitól, a Shito-ryu megalapítójától tanult lelkesedéssel tökéletesítette. Az általa alapított iskola sokéves tapasztalat és számos aprólékosan megfigyelt okinawai, japán, karate és más harcművészeti iskolában látottak csiszolásának eredménye.

Osakában Hayashi nagymester Kosei Kunibánál (Okinawán Kokubának ejtik) tanult, aki a Shito-ryu iskola megalapítója, Kenwa Mabuni rangidős tanítványa volt. Hayashi tanult Kenwa Mabuni-nál is, de mindennapi edzéseit Kunibától kapta.

Ez az időszak azonban nem tartott sokáig, mivel az ifjú Hayashi új kihívásokra vágyott. Ismeretlen ellenfelekkel akart kumitézni (ne feledjük, hogy akkoriban még nem rendeztek versenyeket karatéban). Ismerte a karate történelmét. Tudta, hogy a karate Okinawáról származik, az ő tanára is onnan jött, ezért úgy döntött, neki is oda kell mennie. Hayashi Teruo, az ifjú harcos elindult, hogy megnézze, mit tudnak az ellenfelek, de leginkább azt, hogy mit tud ő maga. Hayashi a dojo-keresésnek egy különleges, a mai ember számára talán őrültségnek tűnő módját, a Dojo Yaburit (kihívás) választotta. Besétált egy dojoba, és kihívta a senseit egy küzdelemre. Ez természetesen sértés volt a dojo minden tagjára nézve, és mindenki kötelességének érezte, hogy megleckéztesse a szenvtelen jövevényt, mielőtt szeretett és tisztelt mestere leereszkedne a feltörekvő senkiházival küzdeni. Menete egyszerű, a kihívónak a legalacsonyabb fokozatú tanítványtól kellett haladnia, majd jöhetett a következő, egészen addig, amíg le nem győzték, vagy el nem jutott a sempai-ig (első számú tanítvány). Csak az ő legyőzése után nyerte el a jogot arra, hogy kihívja a senseit magát. Erőfeszítései jutalmaként ehhez a küzdelemhez az időpontot és a helyszínt a kihívó választhatta meg.
Hayashi nagymester hírhedté vált erről a szokásáról és nagyon jó eredményeket ért el kumitében. Annyira jókat, hogy egy idő után sok dojo visszautasította kihívásait. Természetesen nem mindegyik. Azokban a dojokban pedig, ahol legyőzték - és ilyen is volt - megkérte, hogy maradhasson és edzhessen. Azoktól akart tanulni, akik őt le tudták győzni. Ezzel a módszerrel Hayashi nem csak tudást, de tiszteletet is kapott az okinawai karatésoktól.Állhatatos munkájának eredményeként Hayashi nagyon sok tapasztalatot gyűjtött össze okinawai évei alatt. Két mestere volt Okinawán, Nagamine Shoshin és Nakaima Keiko. Nagamine senseitől kapta a shuri és tomari katák ismeretét. Ezek a katagyakorlatok a hosszú egyenes állásokra, és az állások közötti villámgyors mozdulatokra fektetik a hangsúlyt. Nagamine mester volt az is, akitől Hayashi a fehér daru stílus kata gyakorlatát, a Hakkakut tanulta.
Nakaima sensei volt, aki Hayashinak egy addig ismeretlen, családi stílust, a Ryuei-Ryut tanította. Ez egy Kínából származó déli-tigris stílus volt, ami Hayashi Okinawára érkezése előtt négy generációval került a szigetre. Az idegennek egy teljes évig kellett bizonyítania a nagytiszteletű Nakaima mester elott, hogy érdemes arra, hogy az addig titkos, csak családi körben tanított stílust tanulhassa. Ezután ő lett az iskola első olyan tanítványa, aki nem közvetlen családtag. Később Hayashi nagyon sok Ryuei-Ryu elemet épített be saját szisztémájába.

Visszatérve Japánba Hayashi folytatta tanulmányait mesterénél, Kuniba senseinél. Shito-ryu tudásának zömét tőle tanulta. Ezek azok a Naha katák, amiket a Hayashi-ha Shito-Ryu ma is tanít. Hayashi volt Kuniba mester első számú tanítványa, ezért sensei Kuniba a halálos ágyán őt kérte meg, hogy vezesse tovább az iskoláját, míg kisebbik fia, Shogo el nem éri a vezetéshez szükséges életkort és érettséget. Eleget téve Kuniba sensei kívánságának, Hayashi lett az elnöke a Seishin-Kainak 1970-ig, amikor átadta az irányítást a jogos örökösnek, Shogo Kunibának, és megalapította saját stílusát, a Hayashi-ha Shito Ryut.

Soke TERUO HAYASHI
Megalapítója és elnöke a Japán Karate-do Hayasi-ha Shito-ryu Kainak,10. dan.
Okinawa Kobudo Kenshin-Ryu, 10. dan.
A JKF( Japan Karate Federation) 10. dan nagymestere.
A Japan Karate Federation Központi Technikai Bizottságának tanácsadója.
Osaka régió Karate Szövetségének Igazgatója
Soke Hayashi több mint 10 évig volt a WKF elodjének, a WUKO-nak a technikai igazgatója
Nyugdíjazásáig a WKF bírói bizottságának elnöke
A 10. dan fokozatot 1995-ben kapta a Japán Karate Szövetségtol (JKF)
Igazgatója az Osaka Prefektúra Karate Szövetségnek
A FAJKO (Federation of all Japan Karate-do Organizations) elnöke, és évekig a legmagasabb fokozatú bírája volt.

Korunk egyik legnagyobb és leghíresebb karatemestere. Megalapítója és haláláig aktív vezetoje az osakai központú Karate-do Hayashi-ha Shito-Ryu-nak és a Japan Kobudo Kenshin-Ryu Kai-nak.
Hayashi nagymester 2004. szeptember 24-én Osakában hunyt el. Az általa alapított stílust a világon mindenhol ismerik és elismerik. Halálával mély űrt hagyott maga után a világ karatetársadalmában. Emlékét és tanításait megőrizzük.

Shihan Julius Thiry Budapesten született 1938-ban. Mint lelkes korcsolyázó és bokszoló, a Hadsereg Boksz Klub csapatának tagjaként olyan olimpiai érmesekhez csatlakozott, mint Papp László. Kezdetektől fogva elitsportoló-képzésben részesült, megtanulhatta, milyen követelményekkel és privilégiumokkal jár az ötvenes években a legkiválóbb sportolók közé tartozni. Bár a sport révén hozzájuthatott a korban elérhető összes kedvezményhez, életmódja nem akadályozta meg a tizenhét éves fiatalembert abban, hogy felismerje a rendszer elnyomó jellegét. Thiry csatlakozott a szabadságharcosok hazafias csoportjához.

A forradalom leverése után útja először Ausztriába, majd Németországba vezetett, ahol első találkozása a karatéval a véletlen műve volt. Árnyékbokszolást gyakorolt éppen az egyetem tornatermében, amikor meglátta egy japán diáktársát, amint katamozdulatokat gyakorol. Megkérdezte tőle, mire való mindez, majd felajánlotta, hogy mérjék össze a tudásukat. A diák legyőzte őt, de abban a pillanatban meg is győzte a karate értékeiről. "Európában a láb használata a verekedésben nem számított elegáns dolognak, csakhogy az ellenfelem azt tett velem, amit akart. Ez elég is volt ahhoz, hogy a továbbiakban karatézni tanuljak boksz helyett", idézi fel a múltat Julius Thiry.

A tudásvágy sokféle ismeretanyag összegyűjtésére sarkallta, ezért Japánba utazott, hogy ott több éven át elmélyülhessen a karate művészetében. Osakában nem más, mint maga Teruo Hayashi nagymester fogadta tanítványául. Egyetlen nem japánként a képzési folyamat nemcsak megterhelő, hanem megalázó is volt számára, de ennek a folyamatnak aztán számottevő következményei lettek az Egyesült Államok karatéjának fejlődésére nézve.

Jelenleg Thiry mester a Hayashi-ha Shito Ryu Kai 8. dan fokozattal rendelkező nagymestere. Szakmai vezető pozíciókat tölt be a sportág három különböző szervezetében. Az USA Karateszövetségének (USANKF) elnöke és egészen visszavonulásáig a Pan-Amerikai Karate Szövetség szakmai alelnöke volt.

Shihan Thiry alapította meg 1966-ban Seattle-ben Washington Állam Karate Szövetségét (Washington Karate Association), a karateiskolák folyamatosan terjeszkedő hálózatával, amely magas színvonalon felkészült karatékák ezreit bocsátotta ki, és több száz nemzeti és nemzetközi érmet szerző versenyzővel büszkélkedhetett. 1972-ben, a párizsi világbajnokságon, hogy elősegítse a legfiatalabb korosztályok bevonását a sportágba, 7 éves gyerekekkel mutatott be szinkron-katát. Ma a gyermekek képzése már elválaszthatatlan a karateklubok működésétől mindenütt a világon. A nők ugyancsak fontos tagjai a Washington Állami Karate Szövetség diáktagozatának, és egyúttal a legütőképesebb éremszerzői az USA 18 éven felüli nemzeti válogatottjának, ami azzal is együtt jár, hogy a női karatékák példaképei lettek a fiatal amerikai nők százezreinek. Ma a nemzeti szövetség tagjainak 40 százaléka nő.

Julius Thiry karatebírói pályája a világ első számú karatebírójának, Soke Teruo Hayashinak a felügyeletével indult el, és odáig fejlődött, hogy shihan Thiry Észak-Amerika és Latin-Amerika karatebírói tanácsainak elnöke lett: ő a felelős az egész amerikai földrész bíróképzéséért. Mint világszerte elismert kata- és kumiteszakértő, 2001-es visszavonulásáig több mint 17 éven át operatív vezetője volt a Karate Világszövetség (WKF) háromfős Bírói Bizottságának.

Az USA nemzeti csapatának edzőjeként tanítványának tudhatta az Egyesült Államok mindmáig egyetlen férfi WKF kata világbajnoki éremszerzőjét. Tanítványai 290 nemzetközi érmet szereztek, és eljutottak a legmagasabb helyezésekig az összes meghirdetett kategóriában. Egyetlen másik amerikai iskola sem volt ennyire eredményes és töretlenül fejlődő, s egyikük sem büszkélkedhetett ennyi nemzetközileg is sikeres sportolóval.

Shihan Thiry edzői pályájában minden más tényezőnél fontosabb szerepet játszott az a következetesen végigvitt elv, hogy elsődlegesen a karate-do művészetét, másodsorban pedig a sport többi erényét sajátíttatta el tanítványaival.

Shito-ryu Magyarországon

Sensei KURDI GÁBOR 2. danos shotokanos mesterként 1984-ben meghívást kapott shihan Julius Thirytol az Amerikai Egyesült Államokba. Itt ismerkedett meg a shito-ryu karatéval. Thiry mester személyiségének, tanítási módszereinek köszönhetően-, valamint soke Teruo Hayashiról szerzett információi hatására, Kurdi sensei a Hayashi-ha Shito-ryu stílus és shihan JULIS THIRY mellett horgonyzott le.

Amerikából hazatérte után saját klubjában az Állatorvostudományi Egyetem Sportegyesületében tartott shito-ryu-edzéseket. Elmondása szerint igen meg kellett küzdenie azért, hogy tanítványai megértsék, a fejlődéshez és az elmélyüléshez a karatéban óriási segítséget kaphatunk az amerikai shito-ryutól, Thiry mestertől.

Az ASE után a Miskolci Justitia Egyesület, majd a BKV Egyesület csatlakozott a Hayashi-ha shito-ryuhoz. A ma harminchat klubot számláló Hayashi-ha shito-ryu szakág eredetileg e három klub tanítványaiból állt össze. A Hayashi-ha shito-ryu olyan gyorsan terjedt el Magyarországon, hogy 1986-ban a shito-ryus mesterek már hatszáz fos edzotábort tudtak szervezni Tiszafüreden, melyet shihan Thiry és Katharina Jones sensei vezetett.

1991-ben Kurdi sensei megszervezte a körcsarnokban az elso Mikulás-kupát, amelyre külföldi csapatokat is meghívott. Thiry mester segítségével nagy létszámú amerikai csapat is részt vett a rendezvényen. A versenyen 14 ország 600 versenyzője vett részt, és a nézok alig fértek be a nézotérre. A verseny helyszíne ezután Miskolcra került. Sensei Dr. Mészáros János további 10 alkalommal rendezte meg. Ez a versenysorozat a magyarországi Hayashi-ha shito-ryu egyik legnagyobb sikere, volt év, amikor több mint 45 ország 2700 versenyzője mérkőzött meg rajta.

Versenyzoink mind az országos, mind az európai és világversenyeken igen jól teljesítenek. A kezdeti nehézségekre már sokan nem emlékeznek; a Hayashi-ha shito-ryu Magyarországon tért nyert, versenyzoi a magyar és a világ élmezőnyében szerepelnek."

Fekete övre és további dan fokozatokra Shihan JULIUS THIRY vizsgáztatja a hazai Hayashi-ha Shito-ryusokat. Akik Magyarországon 1. DAN fokozatig vizsgáztathatnak (területi vezetők):

Sensei Kurdi Gábor 6.dan
a Magyar Karate Szakszövetség alelnöke
a Hayashi-ha Shito-ryu magyarországi szervezetének elnöke,

Sensei Dr. Mészáros János 5. dan
a Nemzeti Sportszövetség általános alelnöke
a Magyar Karate Szakszövetség elnöke
a Hayashi-ha Shito-ryu magyarországi szervezetének alelnöke

Sensei Zalell László 5. dan
a Magyar Karate Szakszövetség elnökségi tagja,
a többszörös Világ- és Európabajnoki érmes S. Kovács Ádám és Tóth Beatrix edzője

Sensei Turák Péter 4. dan
nemzetközi karate bíró
(a legmagasabb minősítésű nemzetközi bírói licensszel rendelkezik)

Mindnyájan több magyarországi Hayashi-ha Shito-ryu karatét gyakorló sportegyesület mestereinek munkáját segítik és irányítják. Tevékenységük túlmutat a stíluson, a magyarországi karate hazai-, és nemzetközi pozitív megítélésében kiemelt szerepük van.

1927-ben Jigoro Kano, a híres Kodokan (a judo központja) vezetője érkezett Okinawára. Chojun Miyagi és Kenwa Mabuni bemutatót tartottak neki. Sensei Kano nagyon elégedett volt a látottakkal és arra az álláspontra jutott, hogy az okinawai szisztémát egész Japán szerte meg kell ismertetni. Így történt, hogy MABUNI 1928-ban egész családjával Osakába költözött, hogy életét a Karate-do fejlesztésének és elterjesztésének szentelje. 1929-ben Mabuni végleg letelepedett Osakában.

Kenwa Mabuni kezdetben Hanko-ryu néven regisztráltatta dojóját, késobb megváltoztatta stílusa megnevezését. Két mestere Anko Itosu és Higaonna Kanryó iránti tiszteletbol nevük kezdobetujébol alakította ki az új nevet. A mesterek neveinek japán kiejtésű első szótagjainak, (Okinawán másképp ejtik) összeolvasása: Shito-Ryu. Az elnevezés miatt többen támadták Mabunit, mivel komolytalannak találták a rövidítéseket. Mabuni viszont meg volt gyozodve arról, hogy jó az, ha az emberek személyhez tudják kötni az irányzatot.
A karate elterjesztésével és népszerűsítésével nagyon nehéz dolga volt. A japánok kételkedve figyelték a "fura" mozdulatokból álló önvédelmi rendszert, és "okinawai táncoló öklöknek" nevezték. Mabuni sensei nagyon sok, töréstechnikákkal teletűzdelt bemutatót, és ingyenes edzést tartott a rendőrségnek, hogy meggyőzze az embereket a karate hatékonyságáról. Fáradozásai a Dai Nihon Karate-do Kai 1931-es megalakulásához vezettek, ami a későbbi World Shito-Ryu Karate-do Federation elődje lett. Az ezt követő években a Shito-Ryu gyorsan elterjedt. Sensei Mabuninak egyre több tanítványa lett, és az egyetemeken kezdtek megalakulni az első karate klubok.
A Világháborúban azonban sok tehetséges karatéka életét vesztette. Mabuni mester szerencsésen túlélte a háborút és az azt követő bizonytalan időszakot. Nagy szegénységben, de kitartóan újra kezdte a munkát, és ha nehezen is, de a klubok újra kinyitottak és a Shito-Ryu végre megállíthatatlan fejlődésnek indult.
Mabuni Kenwa nagymester 1952. május 23-án halt meg.